A térdkopásról, azaz a gonarthrosisról dióhéjban​

Felveszem a telefont. Az esetek egy nagy részében ez az első pár mondat:

– Halló, ZsuzsiFizio*-t keresem. (*Zsuzsit/ a gyógytornászt/ azt hiszem téged)

Apu* holnap jön haza a kórházból, térdprotézist kapott (*anyu/ a nejem/ a férjem/ én).

Tudod vállalni a rehabilitációját?”

Ilyenkor úgy érzem, belecsöppenek valamibe…

…valami közepébe, vagy inkább a végébe.

Gyógytornászként sok minden eszembe jut ilyenkor. Miért nem találkoztunk hamarabb? Tudtad-e hogy van más megoldás is?

(És még rengeteg más is. Kiváltottad-e a járókeretet, mankót? Van-e fáslid? Tudod-e, hogy mostantól 90 fok alá nem hajlíthatod a térded? Van-e türelmed 8-12 hétig segédeszközzel járni? Megtanítottak-e a kórházban lépcsőzni? Stb.)

A térdkopás ugyanis nem egyik napról a másikra alakul ki. Hosszú-hosszú évek alatt, több stádium lezajlik, mire protetizálni kell egy ízületet. A rehabilitáció már egy helyreállító folyamat.

Fő hajlamosító tényezők:

  • túlterhelés, egyoldalú terhelés
  • mozgásszegény életmód és elhízás
  • ízületi deformitások („O láb”, „X láb”)

Mi is az a térdkopás?

A térdkopás három stádiuma
Forrás: http://progress-centre.com

Röviden a térdet alkotó csontok porcos felszíne a nagy terhelés/nyomás miatt szépen lassan eltűnik, az ízületi rés lecsökken, vagy meg is szűnik, és a szabad csontvégek dörzsölődnek egymáshoz mozgás során. Emellett a csontvégeken plusz csontosodás is megfigyelhető (csőrök, peremek), ezek még inkább szűkítik a mozgásterjedelmet.

Mivel nem elszigetelt részek halmazai vagyunk, hanem egy nagy egész, ezért ez a folyamat sem áll meg a csontok szintjén. Az ízületet körbevevő izmok és szalagok rövidülni, gyengülni fognak. A környező ízületek (csípő, boka) túlterhelődnek. Az erek és idegek védelme miatt a térdhajlatban ciszta alakulhat ki. (Baker ciszta)

A kötőszövet, azaz a fascia is rövidül. Ez azt jelenti, hogy a testünkben az egyenlőtlen terheléseloszlás miatt, meghatározott vonalak mentén minden rövidülni, vagy nyúlni fog, oedemák, visszerek alakulnak ki.

A fájdalom miatt az ellenoldalra terhelünk, a terhelésmegoszlás érinteni fogja a gerincet is, és ezzel is hozzájárulunk az izomerőegyensúly-felbomlásához.

A folyamat része sokszor a gyulladás, ami tovább ront a helyzeten.

A fenti vázlat átfutása tehát egyértelművé tette, hogy egy súlyviselő ízület érintettsége rendszerproblémát jelent. Az ilyen jellegű elváltozások rendszerszinten kezelendőek. A probléma nem váratlanul ér minket, megelőzhető a károsodás.

A térdkopás fokozatai

Elsőként a porcszövet tápanyagellátása romlik a nem megfelelő nyomásviszonyok miatt. Ezáltal a porc sérülékennyé válik. Később a porc kis felületén, majd egyre nagyobb felszínén lesznek hiányosságok. Ilyenkor a meniscusok, szalagok is sérülékennyé válnak. Közben az ízrés ennek megfelelően csökken, a csontszélek felrakodnak. Ilyenkor már az esetek nagy többségében megjelenik a Baker ciszta is. Az utolsó stádiumban a térd duzzadt, szinte minden mozdulata „ropog” (crepitál), fájdalmas, ez a fájdalom terhelésre fokozódik. Induláskor meglévő erős fájdalom előbb mérséklődik, majd újra erősödik. Gyakori az éjjeli lüktető fájdalom, ami a gyulladás jele.

A protézisbeültetés időpontja mindig az orvos kompetenciája. Az biztos, hogy ebben az utolsó stádiumban az ún. konzervatív terápia, a gyógytorna nem segít már.

Ide azonban el kell jutni, rögös, fájdalmas úton. Van egy jó hírem is azért: nem kötelező protézist kapni. 🙂

Míg a rehabilitáció egy helyreállító folyamat, addig a prevenció egy megelőző.

A legtöbb gyógytornász, köztük én is prevenciós szemlélettel dolgozik.

A megelőzés, azaz a prevenció

Első sorban a hajlamosító tényezőket kell lecsökkenteni, hogy lehetőség szerint ki se alakuljon az arthrosis. A napi munkavégzést, sportolást, fizikai terhelést optimalizálni kell, a szervezethez kell igazítani. A mozgás minőségét kell növelni, ezt szakember segítségével a legbiztonságosabb és legegyszerűbb is. A jó edző, sportgyógytornász megmutatja a sport technikai hátterét, ízületvédelemben tart órát, figyel a terhelés mértékére. A munkahelyi ártalmakat egy jó gyógytornász, ergoterapeuta iránymutatásai alapján el lehet kerülni. Meg lehet tanulni, hogy hogyan kell emelni, guggolni, térdelni, állni, stb ahhoz, hogy a térd (az összes többi ízülettel együtt) biztonságban legyen.

A mozgásszegény életmód okozta túlsúlytól meg kell szabadulni mielőbb. Ehhez életmódváltásra van szükség. Első lépésként érdemes orvossal konzultálni, alapos kivizsgáláson átesni. Az itt kapott leletekkel egy dietetikus személyre szabott étrendet állít össze, ez lesz az egyik pillére az életmódváltásnak. A másik a mozgás lesz, ami egy gyógytornász vagy egy edző irányítása alatt a legbiztonságosabb, leghatékonyabb.

A prevenció fontos része a megfelelő sport megtalálása. Fontos, hogy ne a gyaloglás, futás, ugrálás mindennapi beiktatásával kezdjünk el sportos életet élni. Ezek egy túlsúly mellett nagy megterhelést jelentenek a térdízületre nézve. Ha ízületvédelemről van szó, akkor első az úszás. Emellett a talajon végzett, tartásjavítást is segítő mozgástípusokat (pl. Pilates) érdemes előnyben részesíteni.

Ha már a korai stádiumok kialakultak

Ha elindult a térdarthrosis, akkor a legfontosabb, hogy a folyamatot lassítsuk, vagy megállítsuk.

Itt is elsődleges a súlyfölösleg felszámolása a fent leírtak szerint.

Cél a térdízület teljes, szabad, fájdalommentes mozgásterjedelmét megőrizni.

A csontos szerkezet védelme érdekében a térdízület stabilitását fenntartó izmokat kell megerősíteni jó terhelésvonalak mentén, azaz megfelelő tengelyekben, megfelelő terhelés mellett.

Az egyik legjobb eszköz az arthrosis elleni küzdelemben egy jól beállított szobabicikli lehet. A biciklin ülés tehermentesíti testsúlyunk alól a térdízületeket. A folyamatos mozgás segíti az ízületi folyadék termelődését és biztosítja az ízfelszínek kenését. A mozgás a biciklin „rendszerben” történik. Ez azt jelenti, hogy a végtag alá van támasztva, meghatározott pályán történik a mozdulat, ellenállással szemben, ciklikusan. A folyamat szabályozható, mérhető, kontrollálható, adaptálható.

Az utcai biciklizéssel szemben nincsenek kiszámíthatatlan események, közlekedési szituációk, hirtelen manőverek, ügyetlen le-és felszállások, esetleges esések.

Ha műteni kell, előtte preoperatív tréning

Ha az orvos úgy dönt, hogy már olyan fokú az arthrosis, hogy protézis szükséges, akkor a műtét előtt érdemes az ún. preoperatív tréninget beiktatni a műtéti felkészülésbe.

Ez a tréning a műtétre, műtétet követő időszakra készít fel.

A műtétre úgy érdemes elmenni, hogy a körülményekhez képest a legjobb formába hozzuk magunkat, a térdet is beleérte.

Egy gyenge, rövidült izomzatú, rossz anyagcseréjű térdízület hiába kap vadiúj ízfelszíneket, az izmok gyengék, rövidültek, rossz anyagcseréjűek maradnak.

Ha esetleg nincs meg a teljes mozgásterjedelem a térdízületben (főleg a nyújtás irányába), akkor a gyógytornász különböző technikákkal igyekszik ezt még műtét előtt elérni. Az ízületet körbevevő izmok anyagcseréjét fokozzuk, az izomerőt növeljük. A vénás rendszert megerősítjük. Az ellenoldali térdízületet, a környező szöveteket (csípő, boka) is formába hozzuk, hogy legyen egy erős teherviselő oldal, és környezet, a műtét után nagy szükség lesz rá. Ilyenkor már megtanulható a helyes segédeszközhasználat is.

A szervezetet érdemes pihenéssel, vitaminokkal támogatni a műtét előtt.

Ez a felkészülés azért is fontos, mert így egy általunk ismert és jól felfogott folyamat része lesz a műtét, nem lesz annyi szorongás és félelem bennünk. Az is fontos, hogy kompetensek maradunk a folyamatban, hiszen az ébredés pillanatától tudni fogjuk, mit kell csinálni.

Nem utolsó sorban pedig a gyógytornászt is ismerni fogjuk már, ő is minket, kívülről-belülről. 🙂

A preoperatív tréning lényegesen leegyszerűsíti, felgyorsítja a későbbi rehabilitációt.

A protézis és a gyógytorna kapcsolatáról a következő cikkben lesz szó.

Ha kérdésed van, írj nekem.

Ha gyógytornászra van szükséged, keress bizalommal!

Zsuzsi

Vélemény, hozzászólás?